Oldal kiválasztása

A kép forrása: unsplash.com

Talán hallottál már arról, hogy egyesek pusztán a hecc kedvéért belemerülnek a hideg vízbe. De itt, most nem erről a vakmerőnek és talán ostoba kalandnak tűnő csobbanásról, ennek miért-jéről és hogyan-járól fogok mesélni. Inkább megosztom egyik ügyfeleim tapasztalatait egy gyakorlatról, majd megmutatom, hogyan használhatod ezt te is a saját vállalkozásod fejlesztéséhez.

Szóval merülés. Igen, hideg vízbe. Nem kell, hogy jeges legyen. Már az is elég lehet, ha nem pocsolya meleg. Az egyik ügyfelemmel, Bencével egy coaching megbeszélés során abba a falba ütköztünk, hogy az élete sok szempontból túlságosan kényelmes. Legalábbis telis-tele van olyan rutinszerű tevékenységekkel, amiknek köszönhetően akár csukott szemmel is végig mehetne egy-egy napján, annyira otthonosan mozog benne. Hiányzik a kihívás, a fejlődési lehetőség. Kissé unalmas, szürke, egyhangú. Néha persze megspékeli egy-két általa “szarabb”-nak nevezett nappal, hogy mégsem legyen annyira sivár az élete. De ezek sem billentik ki igazán a megszokott sémákból.

Ahogy erről mesélt, kezdett kirajzolódni egy ötlet, miszerint itt az ideje, kilépni és így tágítani a lehetőségeit. Itt az idő, hogy saját magát rángassa ki a megszokott “dagonyá”-ból. Kérdeztem sokat, ő válaszolt, jöttek homlokra csapkodós felismerései, aztán a coaching alkalom végén hozott egy döntést: másnap hajnalban kimegy a Dunához, belemegy a vízbe és benne is marad legalább egy percig. Majd ezt követően még ott a parton csinál 30 fekvőtámaszt.

Mindez ugyan nem most történt, hanem még ősszel. De reggel fél hat és hat között már akkor is sötét volt, és a külső hőmérséklet mindössze 6°C. Az azért nem banánérlelő meleg. Az otthonától ugyan nincs túl messze a Duna, na de akkor is 8-10 perc séta oda, ugyanennyi haza, miközben a 8 éves kislánya otthon marad egyedül (persze ezt a kiruccanást vele előre megbeszélte). Fizikuma nem acélos, és egyáltalán nincs benne a mindennapjaiban az efféle gyakorlat. Tehát az hagyján, hogy szokatlan, de kényelmetlen, kellemetlen is volt számára – utólagos elmesélése alapján.

Abban maradtunk, mint ahogyan minden ügyfelemmel, minden vállalás, illetve kihívás után: ezt nem nekem ígérte meg, hanem saját magának. Én csak jelen voltam, tanú voltam, és támogattam egy előremozdító döntés meghozatalában. De az ígéretet, miszerint elvállalt egy határidős feladatot, magának tette. A saját épülése, fejlődése érdekében.

Ez igazán fontos rész!

Mégpedig azért, mert azt tapasztaltam az elmúlt másfél évtizedben, hogy a másoknak tett ígéreteinket sokkal nagyobb %-ban megtartjuk. Ha valamit megígérünk az ügyfelünknek, az üzlettársunknak, főnökünknek, szerelmünknek, akkor azt döntő mértékben meg is csináljuk. Sokszor még túl is szárnyaljuk. Ám ha magunknak teszünk egy ígéretet, legyen ez egy újévi fogadalom, vagy vállalkozóként a napi feladatok és munkarend betartása, bizony ezeket rendszeresen megszegjük. Mintha ezek kevésbé fontosak lennének. Vagy mintha az a másik fél (mi magunk), akinek tettük ezt az adott ígéretet, engedékenyebb lenne.

Tehát Bence ezen a ponton tudta, hogy ezt most SAJÁT MAGÁNAK ÍGÉRTE.

Ennek a gyakorlatnak pedig minimum KÉT RÉTEGE is van (a hideg vizes, vérkeringésre és a fizikumra tett jótékony hatása mellett):

  • Ha van egy kihívásod, vagyis amikor teszel egy ígéretet – és ehhez tartod is magad -, ezzel erősödik az önbizalmad és önbecsülésed, egyre erősebb lesz, és ráébreszt, hogy a céljaidért a falakon is képes vagy átmenni.
  • Ha a megszokottakon, a kényelmes rutinokon túl is vállalsz dolgokat, akkor ott igazán szembe találkozhatsz önmagaddal. Bence erről azt mesélte, hogy reggel, amikor felkelt, elkezdett azon morfondírozni, hogy lehet, mégsem kellene kimennie, mert sötét is van, hideg is van, a végén még megfázik, és az nagyon nem jönne most jól, különben is hülyeség az egész. Értelme sincs. Majd amikor egy képet küldött nekem az “akciójáról”, ezeket írta a kép mellé: “Miért nem csináltam eddig ilyet?! Ez állati jó volt, köszönöm!” Arra jött rá, hogy az életében hányszor és hányszor csinálta ugyanazt, amit a vízbelépés előtt: ledumálta saját magad egy adott tevékenység elvégzéséről. Igen, ő maga csinálta ezt.

Tehát nem az a fontos, hogy a Dunába vagy a Tiszába menj. Még csak arra sincs szükséged, hogy hideg vízbe merülj el. Választhatod persze ezt is, ha szeretnéd kipróbálni. De bármi mást is csinálhatsz. Lehet olyan is, amiről eleve tudod, hogy hasznos és közelebb juttathat a célodhoz, de mondjuk eddig nem merted megtenni. A lényeg: ne legyen komfortos. A fejlődést — legyen ez üzleti vagy ettől akár független is — az ilyen döntések vállalása és megtartása mentén tapasztalhatod.

Ráadásul a fejlődésed ütemét te tudod szabályozni. Fel is gyorsíthatod, ha azt szeretnéd. Ekkor több kényelmetlen, vagy annak tűnő dolgot kell bevállalnod, és addig gyakorolnod, amíg már az is rutinná, kényelmessé, megszokottá válik, hogy aztán kinyúlhass újabb fejlődést adó dolog felé. Ezek lehetnek új szokások, új készségek. Elkezdhetsz egyre nagyobb, egyre bátrabb célokat kitűzni, és konkrét lépéseket tenni feléjük. Így nem csupán sóvárogsz egy jobb élet után, nem vagy rózsaszín szemüvegen keresztül szemléled a világod, hanem valódi lépéseket teszel a merész üzleti és magán céljaid elérése érdekében.

Igen, ezt is megtanulhatod egy hideg vizes merülésből, vagy bármely más, nagyobb kihívást jelentő dolog elvállalásával. Ez esélyt ad arra, hogy ha belemész ebbe, ha végig csinálod, akkor másképp csinálsz és másképp látod a világodat és benne saját magadat is.

“Aki másképp látja a világot, annak a világa megváltozik.”
— Rich Litvin

A munkámban napról napra az vezérel, hogy segítsek másoknak, hogy ők jobb világot teremthessenek, és hogy felismerjék: több lakozik bennük, mint amit eddig felfedeztek saját magukból.

Többre képesek.

Biztosan tudom, hogy ez veled is így van. Még többet tudsz tenni, még jobb teljesítményt tudsz előcsalogatni magadból, és még csodálatosabb életet tudsz megtapasztalni, mint eddig.

Tudom, mert annyiszor láttam már. Láttam sportolóknál, hogy miképp tartják magukat vissza, majd pedig hogyan tudnak szárnyalni. Olyan eredményeket elérni, ami korábban lehetetlennek tűnt számukra.

Láttam vállalkozókat is, akik kezdetben féltek, bizonytalanok voltak, icipiciben mertek csak gondolkodni. Ám az akkor hatalmasnak tűnt számukra. Majd ahogy elkezdték felfedezni saját értékeiket, lehetőségeiket és képességeiket, elkezdtek egyre bátrabban gondolkodni. Elkezdtek kiállni döntéseik mellett, és így egyre merészebb célokat tűznek ki, amiket meg is valósítanak.

Szinte biztos, hogy te is ezen az úton jársz. Hogy mennyire az út elején vagy, vagy előre nyargaltál már, ezt nem tudom. De bárhol is tartasz, biztosan van még lehetőséged a fejlődésre.