A kép forrása: unsplash.com
„Tudtad, hogy nem a probléma okozza a stresszt? Nem, hanem a helyzetről alkotott véleményed.”
Ha folyton a boldogságot keresed, nem fogod megtalálni. Ha mindig a sikert hajszolod, kimerülsz és élvezni sem fogod. Ha állandóan el akarod kerülni a stresszt, akkor gyakori vendég lesz nálad. Ha viszont ÉRTÉKES emberré akarsz válni, ha arra vállalkozol, hogy SZOLGÁLJ másokat, ha olyan hasznos célokat szeretnél megvalósítani, ami nem csupán a te személyes igényeidet elégíti ki, de MÁSOKNAK is értéket nyújt, akkor kiegyensúlyozottabb, anyagilag és emberileg is sikeresebb és boldogabb leszel. Ráadásul úgy, hogy a stressz bénító és egészségromboló hatása is elkerül.
A stressz egyébként nem szörnyűség. Egy érzet, s mint ilyen, nem más, mint visszajelzés. Amikor autót vezetsz és felvillan a műszerfalon a hibajelzés, az sem katasztrófa. Nagyon is hasznos, hiszen így tudod, hogy valamin változtatni kell. Innen szemlélve a stressz-állapot hasznos, hiszen jelez neked, hogy az adott helyzettel érdemes kezdened valamit.
Ha pedig figyelembe veszed azt is, hogy ez az állapot is azért tud megszületni benned, mert az adott helyzetet elítéled, vagyis olyan címkét ragasztasz rá (tudatosan vagy már rutinszerűen, automatán), ami számodra kellemetlen, netán szörnyűséges, félelmetes, vagy kezelhetetlen, akkor FELISMERHETED, hogy pusztán a szemléleted megváltoztatásával képes vagy kezelni, illetve megelőzni, hogy stressz-állapotba hozd magad.
Na, de ez nagyon elméleti eszmefuttatás.
Hogy néz ki ez a valóságban?!
Eleve itt van ez a szó maga: PROBLÉMA.
Az, amit ez jelent számunkra, már maga ez a megközelítés is önlehúzást eredményez.
Nézzük például azt, amit olyan gyakran hallok vállalkozói körökben:
„Az a problémám, hogy nincs elég időm!”
Gondolj csak bele, mit is mondok ezzel. Mondhatom és érezhetem is, hogy ez káros számomra. Frusztrál, zavar, hogy egy rakat feladatot el akarok végezni, de ez egyszerűen nem megy. Vagyis ezzel azt is üzenem magamnak, hogy képtelen vagyok ezt a helyzetet számomra megfelelő módon kezelni. Plusz emiatt még rosszul is érzem magam. Ez csökkenő teljesítményhez vezet, vagyis lelassítom magam. Emiatt kevésbé hatékony vagyok, vagyis egyre gyorsabb ütemben halmozódnak fel az el-nem-végzett feladatok.
Elindulunk lefelé.
Probléma.
Ezt mondjuk.
Ezt sulykoljuk magunkba.
És még csak meg sem kérdőjelezzük, hiszen ez a természetes. Ezt szívtuk magunkba kiskorunkban. Másoktól is ezt halljuk.
P-r-o-b-l-é-m-a.
Pedig ez nem más, mint egy helyzet.
Nem jó, nem is rossz.
Egy helyzet.
Ahogy William Shakespeare mondta több, mint 400 évvel ezelőtt:
„Önmagában semmi sem jó vagy rossz, de a gondolkodás azzá teszi.”
Egy helyzet csupán.
Kifogyott a benzin.
Ez önmagában sem nem jó, sem nem rossz.
Ez éppen annyira semleges, mint amikor kifújjuk a levegőt a tüdőnkből. Arra sem mondjuk, hogy „de szörnyűséges, mert kiürült a tüdőnk.”
Tudjuk, hogy ez teljesen természetes.
Ha használjuk az autót, ami benzinnel megy, hát az előbb-utóbb az elfogy. Egyszerűen csak újra tölteni kell bele.
Nincs elég időm?
Hm.
Idő.
Mindenki ugyanannyival rendelkezik.
Napi 86.400, igen nyolcvanhatezer-négyszáz másodperccel.
Ennyi volt tegnap is, tegnapelőtt is, és ennyi lesz holnap is.
Hogy szemléled, mi a véleményed erről?
Ez sok?
Vagy kevés?
Lehetne több is?
Az időt minősíted ezzel, mondván, túl gyorsan halad, vagy magadat, hogy túl keveset csinálsz?
Ki a felelős?
Az idő, mert galád módon, gyorsabban száguld, mint ahogyan te szeretnéd?
Vagy te, mert túl keveset csinálsz, vagy nem a megfelelő dolgot csinálod? (Plusz még le is húzod magad azzal, hogy rosszul érzed magad emiatt!)
Szóval ki is a hunyó?!
Jah, és nem, itt nem azt mondom, hogy te vagy a hibás.
Sem azt, hogy ez probléma.
De még azt sem, hogy ez rossz.
Csupán mutatok egy nézőpontot, hogy mi is megy a háttérben, aminek ráadásul te vagy a motorja. Ha az, amit a felszínen tapasztalsz, NEM TETSZIK, akkor csinálj mást.
Vedd észre, hogy az, amit tapasztalsz, VISSZAJELZÉS, és ha úgy használod, akkor támogat téged. Ha szidod, akkor meg is betegíthet.
A világ élvonalába tartozó elit sportolók tudják, hogy minden számít. Odafigyelnek a táplálkozásukra, az edzésekre, az edzések közötti regenerációra. Tényleg minden számít. Ha valaki győzni akar, lehet, hogy egyetlen tizedmásodpercen múlik az egész. Százezreket és milliókat költenek fejlesztésre, eszközökre, kutatásra, felmérésekre.
★ Mit gondolsz, fontos számukra, hogy az ilyen, háttérben futó automatizmusokkal ne akadályozzák, hanem támogassák magukat?!
★ Mit gondolsz, ha egy olimpikonnak hasznos ezzel foglalkozni, előnyt jelenthet számodra is?
Munkám során abban segítek, hogy az ilyen limitációkat közösen felismerjük, és kezdjünk is vele valamit, hogy aztán produktívabbak lehessünk. És ennek következtében nem csupán a hatékonyság fog növekedni, hanem radikálisan csökken a stressz negatív hatása, jobban érezzük magunkat a bővünkben, energikusabbak leszünk, és lendületesebben tudjuk elérni a merészebb céljainkat is. Legyen ez sportcél, üzleti, vagy bármilyen más, magán jellegű cél.
Ha szeretnéd, hogy együtt dolgozzunk, hogy neked is segítsek, kattints a GOMBRA és nézd meg a részleteket: