Mit tanulhatsz coachként Várkonyi Andrea szerelmi kapcsolatából?

Várkonyi Andrea és párkapcsolata az ország (egyik) leggazdagabb emberével posztokat, cikkeket és mémeket hívott életre. Beszédtéma lett belőle. Én most ennek kapcsán azt járom körbe, miért kihívás és egyben felelősség is egy coach, mentor, pszichológus, illetve tanácsadó munkája.

Igen, vannak, akik határozott véleménnyel rendelkeznek erről kapcsolatról. Mások meg csak gondolkodnak, hogy vajon mi lehet a háttérben. Vannak olyanok is, akik kételkednek a párkapcsolat tisztaságában és őszinteségében, egy bennfentes a HOT!-nak meg úgy beszél erről, hogy

„árad belőlük a harmónia és az, hogy mennyire szeretik egymást”*

Amikor elhangzik az a kifejezés egy másik ember szájából, hogy „Szeretem!”, könnyű belecsusszannunk a feltételezések csapdájába. Megjelenhet az az határozottság, hogy mi már mindent tudunk a másik emberről, és az ő kapcsolatáról.

Pedig az egyes szavak és kifejezések más és mást jelenthetnek pusztán abból fakadóan is, hogy ki milyen környezetben él.

Mást jelent az akna egy liftszerelőnek, mást annak, aki a nyolcadik kerületben kutyapiszokba lép, és megint mást egy gerilla harcosnak. De még egy hadisérültben is más érzetet vált ki ez a szó, ha a tolókocsiban ülve arra a csonkra pillant, ami megmaradt a lábából.

Dolgokat különböző módon éljük meg, mégis azt feltételezzük, hogy mi pontosan tudjuk, mi játszódik le a másik emberben.

Pedig még mi magunk is más-más tudatossági szinten vagyunk életünk egyes szakaszaiban. Különböző véleménnyel lehetünk ugyanarról a témáról ma, mint tegnap. Van úgy, hogy szeretjük a brokkolit, aztán évekkel később, rá sem tudunk nézni. Van aki gyerekként mindenevő volt, felnőttként pedig áttér a vegán táplálkozásra.

Általános iskolában van valamilyen elképzelésünk a születésről, meg a fiú-lány kapcsolatról, de jó eséllyel 18-20 évesen már mást gondolunk róla. A hetvenes éveiben járó pár is eltérő módon szemlélheti a kapcsolatát, mint házasságuk kezdetén.

Ha azt mondjuk „szeretem”, ez annyi, de annyi mindent jelenthet.

Más érzetet vált ki, ha egy lángosra mondom, hogy „szeretem”, és mást akkor is, ha egy naplementés közös beszélgetésre gondolva jelentem ezt ki. Ha az öcsémről mondom, mást jelent, mint akkor, ha a lányaimról, vagy a feleségemről.

Az abszolút szerelem

A szerelem kifejezése, az ezzel járó érzések és gondolatok, valamint az ehhez kapcsolódó viselkedés szintén nem egzakt. Nincs abszolút, mindenkire egységesen igaz verziója. Nincs egy fix origó, amihez ezt mi magunk mérjük. Az pedig főleg nem igaz, hogy mindenki ehhez az egyetlen, igaz origóhoz mérten jelenti ki, hogy

„szerelmes vagyok!”

Az emberi viszonyainkban, és más emberekről — akár barátainkról, konkurenciánkról, akár közszereplőkről — kialakult véleményünk során mégis könnyen beleeshetünk abba a csapdába, hogy mi pontosan tudjuk, hogy mit gondol, és mit érez a másik személy. Azt is, hogy számára mi a fontos, vagyis mit tart értékesnek, mit értéktelennek.

Csak azért, mert valakit valamilyen mérce szerint szépnek tartunk, egy másik embert, meg kifejezetten nem, ez nem abszolút igazság.

Ahogyan az sincs kőbe vésve, hogy egy hosszú és boldog párkapcsolatnak a külső szépség az alapja. Ráadásul, ami nekem tetszik, könnyen előfordulhat, hogy másnak nem. Vagy épp fordítva.

Mit értékel a másik ember?

Valakinek munkája során fontos a pénz és a profit. Másnak meg az igaz és nemes ügy van a zászlójára tűzve. Vagy az innováció. Másnak meg a szabadság megteremtése és megélése. Vagy a család biztonsága.

Épp így a párkapcsolatokban is kinek ez, kinek az fontos. Van, aki a másik humorát szereti, vagy épp azt, hogy figyelmes. Vagy azt a gondtalanságot, vagy felszabadultságot, amit a másik mellett érez. Az pedig, hogy más mércéje szerint összeillenek, vagy hogy ténylegesen boldogok-e együtt, a pár szempontjából nem számít.

Én személyesen nem ismerem Várkonyi Andreát, sem Mészáros Lőrincet. A kapcsolatukról még kevesebbet tudok. Ezért nem is bocsátkozom feltételezésekbe. Főleg, hogy nem is nekem kell megítélnem a kapcsolatuk minőségét.

Az igazsághoz pedig az is hozzátartozik, hogy gyakran saját magunk kapcsán sem vagyunk tisztában, hogy mi az igazán fontos számunkra. Ahogyan az sem feltétlenül egyértelmű, hogy tudjuk, merrefelé tart az életünk, illetve hogy mi a szándékunk: milyen életminőséget szeretnék megteremteni. Vagy hogy hajlandóak vagyunk-e egyáltalán megfizetni ennek az árát.

Ezt megspékelhetjük azzal is, hogy, ami tegnap fontos volt, ma már lehet, hogy kínos, vagy utálatos, esetleg szégyenletes lenne számunka. Vagy csupán lényegtelen.

Másfél évesen például még oké pelusban lófrálni. Három-négy évesen pucér popsival pancsolni a Balatonban szintén elfogadott, és mi magunk sem tartjuk sem bántónak, sem cikinek. De gondolj bele, hogy ha a 16 éves lányodnak javasolnád azt, hogy menjen csupasz fenékkel vízbe a lellei strandon, mit mondana, mit tenne? Te hogy érezted volna magadat tiniként, vagy ha neked javasolta volna ezt a nagyid?

Feltételezések nélküli tiszta kommunikáció

Ha te coach vagy, vagy bármi más módon emberekkel dolgozol együtt, akár nyelvtanárként, vagy edzőként, akkor tudod, milyen kiemelt fontosságú a tiszta kommunikáció, és az, hogy törekedjek előbb a másik embert megérteni.

Coachként abban segítek, hogy a velem szemben ülő vállalkozó, vezető vagy sportoló többet tudjon kihozni saját magából. Képes legyen saját szándékai szerint élni és tevékenykedni az általan választott területen.

Ehhez viszont szükség van megértésre.

(1) Arra is, hogy szakemberként én láthassam, hol tart a másik személy, és hová szeretne eljutni. Vagyis mi az az irány, mi az az út, amit szeretne bejárni. Mik a kihívásai, miket lát akadálynak, vagy épp mi ösztönzi, inspirálja magasabb teljesítményre, produktívabb munkavégzésre, vagy ha szükséges, akkor irányváltásra. Azért jó ezt tudni, hogy pontosabb és gyorsabb lehessen a változás.

(2) Emellett pedig szükség van arra is, hogy a másik fél is megértse saját magát, indítékait, céljait, és az azok mögött meghúzódó szándékokat, félelmeket, vágyakat.Ez azért is kulcsfontosságú, mert nem ritka az, hogy egy ilyen megértés, felismerés magával hozza az elérendő cél pontosítását, vagy megváltoztatását. Van úgy, hogy ez pályamódossítással jár. De volt olyan is, amikor válás helyett azt választotta egy pár, hogy szorosabbá, mélyebbé változtatják a kapcsolatukat.

Persze a másik oldal is jelentős, amikor nem módosul a meglévő cél, hanem épp ellenkezőleg: erősebbé válik az elköteleződés, és tisztább lesz, hogy milyen feladatokat szükséges elvégezni, és mik azok, amik csak rabolják az időt.Ez pedig azt is eredményezi, hogy könnyebb lesz nemet mondani, a lényegtelen dolgokra, és könnyebb beleállni, és végig vinni a lényegeseket.

Ahhoz, hogy mindez létrejöhessen, nem kávéházi csevegést tartunk. Nagyon is célirányos, pszichodinamikán alapuló folyamaton megyünk keresztül.

Itt viszont nincs helye a szakember részéről a feltételezéseknek, sem az általa a másik félről, az ő helyzetéről kitalált történeteknek.

Ez mély figyelmet, megértést, segítő szándékot igényel, és annak felelősségét, hogy coachként támogassam a számára fontos életminőség, életstílus, illetve elérendő konkrét eredmény, vagy állapot elérésében.